Gyakran idézett Albert Mehrabian 55-38-7 százalékos szabálya (1971), mely szerint a személyes kommunikáció 93 százaléka nonverbális csatornákon (55 százalék testbeszéd + 38 százalék hangszín, hanghordozás) keresztül történik, és csak 7 százalékban számítanak a kimondott szavak. Mint minden környezetéből kiszakított állítás, ez is sántít. Mehrabian szerint, ez az arány csak a szigorúan ellenőrzött kísérleti körülményekre vonatkozik, ahol az alanyok saját érzelmeikre vonatkozó állításait vizsgálták.
A hétköznapi életben nagy szerepe van annak, amit mondunk, a szavaknak, mondatoknak. De nem csak a konkrét tartalom, hanem a mondandónk nyelvi struktúrája, a használt nyelvtani szerkezetek is információt hordoznak. Leslie Cameron-Bandler és Robert Bailey kutatásaik során megállapították, hogy azok az emberek, akik hasonló nyelvi (Language) struktúrákat használnak, amikor beszélnek, azok hasonlóan viselkednek (Behavior). (Innen származik a Villáminterjú tudományos alapja, amelyet "Language and Behavior Profile" vagy röviden LAB Profile néven ismernek és alkalmaznak világszerte.)
Az, hogy hogyan fogalmazzuk meg a mondandónkat, híven tükrözi azt a gondolkodási struktúrát, amelyben ezek a mondatok megszülettek. Azaz, abból, hogy valaki hogyan beszél, megállapítható, hogy milyen gondolkodási mintákat használ az adott szituációban. Ezek a minták szűrőként működnek: befolyásolják, hogyan gondolkozunk, cselekszünk vagy reagálunk a külvilág hatásaira. Ha ismerjük valakinek az adott kontextushoz tartozó gondolkodási mintáit, viszonylag pontosan jósolhatjuk meg az abban a kontextusban várható viselkedését.
Állásinterjúztatáskor, pedig pontosan erre vállalkozunk: azt igyekszünk megállapítani különféle módszerekkel, hogy a jelölt képes lesz-e az adott feladat ellátására, elég motivált lesz-e, hogyan fog tudni beilleszkedni, mi szükséges ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújtson.
A Villáminterjú ebben a munkában lehet értékes eszköz, segítségével villámgyorsan meghatározható:
- mi motiválja, illetve demotiválja az interjúalanyt,
- hogyan dolgozza fel az információkat,
- milyen jellegű feladatok és környezet az, ahol a legtermelékenyebb tud lenni.
A felvételiztető kérdéseire adott válaszokból (vagy ennek a hiányából) ezek a minták azonosíthatók. Ilyenkor a válasz a konkrét tartalma másodlagos, azaz, akár hazudhat is, akkor is csak a saját gondolkodási mintáit fogja használni. A Villáminterjú több mint egy tucat kategóriát vizsgál, például ezekre a kérdésekre tud választ adni:
- Mitől csinál az illető valamit: kezdeményez vagy vár másokra?
- Miből táplálkozik a motivációja: belülről vagy inkább külső forrásokra támaszkodik?
- Hogyan viszonyul a változáshoz: igényli vagy inkább kerüli?
- Egyedül vagy inkább másokkal tud hatékonyabban dolgozni?
- Hogyan kezeli a stresszes szituációkat?
A módszer egyszerűen megtanulható és könnyen alkalmazható, akár mint önálló interjú, akár a hagyományos interjú kiegészítéseként.
Bár a technika nem új, alkalmazása csak az utóbbi tíz évben kezdett elterjedni. A vállalatok egymás után ismerik fel, hogy az új munkatársak beválásának és sikerességének a kulcsa a munkakörhöz, illetve a vállalati kultúrához való illeszkedés (fit). A legjobb példát talán a Southwest Airlines amerikai légitársaság szolgáltatja: folyamatosan nyereséges egy veszteséges iparágban, miközben a különböző tekintélyes munkahelyeket felmérő listákon rendre az élen végez, a munkavállalók versengenek, hogy bekerülhessenek. A személyügyi folyamataikban különös tekintettel felvételre, nagy szerepet kap LAB Profile alkalmazása, így a Villáminterjúztatás is.